14.Fejezet - "Keresd meg Louis Tomlinsont, és öld meg! "

Sziasztok!:) Bocsi, hogy csak most hoztam, de gólyatáborban voltam, utána meg jött is az évnyitó, és az első napok..:) Arra koncentráltam.:) Nektek milyen eddig a suli?:) Remélem jól szórakoztok! :D Addig is, itt egy fejezet, hogy kibírjátok ezt a hetet.:) Megjegyzés. Az utolsó pillanatban változtattam meg a történetszálat. :DD Előfordul..:)

A telefon éles, fémes hangja villámként szelte át az éjszaka csöndjét. Kimerülten, egy hangos ásítást elnyomva szóltam bele.
- Hallo? - kérdeztem halkan, de nem érkezett válasz. - Van ott valaki? Leteszem! - szóltam bele erélyesebben, mire egy hangos kacajt hallottam a vonal másik végéről.
- Jó estét, Mr. Styles. Sajnálom, hogy ilyen későn hívom önt, de lenne egy üzentem az ön számára. Egy bizonyos Zayn Malik van nálunk. Mostantól kezdve van 72 órája teljesíteni a feltételeinket, vagy nem látja többé a barátját. A követeléseinket a hálószobájukban találja. Ott, ahol eddig a felesége aludt. Hmm.. elfelejtettem volna említeni? Ő is nálunk van. Sok szerencsét, Mr. Styles. Szüksége lesz rá. - a vonal megszakadt, csak az egyenletesen lüktető némaságot hallottam a telefonból. A földre dobtam a kagylót, és az emeletre rohantam. A hálószoba ajtót úgy csaptam ki, mintha ott sem lett volna. Az ágynemű össze volt gyűrve, a párnák pedig a földön hevertek mindenfelé. Térdre estem. Nem tudtam elhinni, miért történik ez velem? Velünk? Remegő kézzel emeltem fel a papírfecnit, amit csak most vettem észre. Szép, nőies betűkkel volt ráírva az a pár sor, ami végül a szikla peremére lökött, és már csak egy apró fuvallat kell, hogy le is zuhanjak..

" Drága Harry,
    Most valószínűleg a padlón kuporogsz, és bosszút esküdözöl ellenem, vagy egyszerűen még fel sem fogtad mi történt. Nos,csak hogy mindent tisztán láss. Elraboltam Zaynt és Daisyt. Ne aggódj, biztonságban vannak. Egyenlőre. Nem lesz semmi bajuk, ha 72 órán belül teljesíted azt a három feltételt, amit kérek. 
Keresd meg Louis Tomlinsont, és ÖLD meg! Ezután gyere el a testével a folyóparti csónakházba, és légy az enyém. Örökké. Ennyit kell tenned, és szabadok lesznek. 
 Csókol... " 

A név, ami ott állt, szíven ütött. Hogy képes ezt tenni velem? Csak azért, hogy megszerezzen magának? Félre akar lökni mindenkit, aki számít. Louist, Zaynt, és Daisyt. A sírógörcs, a felismerés fájdalma, és az a nyers, tiszta, mélyről jövő üresség egyszerre tört rám. Nem tudtam hirtelen, mi is lenne a helyes. Ha bármit is teszek Louisszal.. abba belehalok. És ráadásul még utána maradjak is vele? Még is mit képzel? Másrészről viszont.. két ember élete van a kezemben. Akár több túszt is ejthet ez az őrült.. A félelem, a kétségbeesés, és az ijedtség átvette fölöttem az irányítást. A Louis iránti mélyen elzárt haragom most előtörni készült... Gépiesen ültem be az autóba, majd lassan, hangtalanul indultam el..

Louis szemszöge:

Magányosnak éreztem magam a hatalmas házban. Újra és újra körbejártam a házat. Minden szobába benéztem, minden kedves emléket felidéztem. De hiába próbáltam elvonatkoztatni egy csillogó zöld szempártól, az mindig alattomosan visszakúszott az elmémbe, és azon kaptam magam, hogy ott áll előttem. De hiába pislogtam kettőt, majd hármat, ő ugyan ott állt. Üveges tekintettel, révetegen a messzeségbe nézve.
- Harry, baj van? - léptem hozzá, mire üvegesen csillogó, már már fakózöld szemei semmitmondóan néztek rám.
- Har.. - léptem volna hozzá közelebb, ha nem ránt elő hirtelen egy hatalmas, éles kést a háta mögül.
- Minden rendbe fog jönni.. Csak pár szúrás, és szabadok lesznek. És én is.

                                         Sajnálom Louis, szeretlek. - suttogta könnyes szemmel, majd egy apró lépést tett felém, egyenesen rám irányítva a fegyverét..