A szívem kihagyott két ütemet, a szám kiszáradt, a vérem száguldani kezdett az ereimben. Ott állt előttem. Ott volt. Annyi átsírt éjszaka és nyomorult nap után ott állt előttem az életem. A mindenem. Louis lassan emelte rám tekintetét, ajkai sejtelmes mosollyra húzódtak. Semmit sem változott. Haja összeborzolva, pont úgy, ahogy anno én csináltam. Hófehér ing, zakó, barna nadrág, tiszta cipő... emlékszem, nekem soha nem volt tiszta a cipőm, egy percig sem! Végül már édesanyám is beletörődően sóhajtott fel akárhányszor meglátott. A szemei viszont.. már nem töltöttek el melegséggel úgy mint régen. Mintha egy végtelen hófödte tájat láttam volna mikor belenéztem. Mintha eltűnt volna a vidámság a tekintetéből.
- Harry.. - alig hallottam a suttogását. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittel elájulok. Közelebb lépett hozzám, tenyerét arcomra helyezte. Nagyot nyeltem, ahogy akaratlanul is ugyan, de eszembe jutott hogy ugyan így érintett meg aznap éjszakai is, mielőtt elment volna. Mielőtt kilépett volna az életemből. Az emlékek hatására éktelen düh lesz úrrá rajtam. Tenyerét egy határozott mozdulattal rántom el az arcomtól.
. Azt hiszed, hogy most, hogy visszajöttél majd újra a karjaidba omlok? Mit képzelsz magadról? Eljátszod a bizalmamat, ágyba viszel, majd elmész több évre, és egy apró jelét sem adod annak, hogy élsz e, halsz e? Ennek tetejében még azt is meg kell tudjam, hogy... - szavaim elakadtak, amint felrémlett előttem Daisy fájdalomtól eltorzult arca, mikor bevallotta, Louis vele is csak játszott. - Gyűlöllek. - suttogtam, majd belenéztem a szemeibe. Nem láttam semmit. A tekintete olyan ködös volt, mint egy viharos éjszakán az égbolt. Ő már nem az volt, akit én szerettem. Hátráltam pár lépést, majd kifordultam a szobából. Louis azonban utánam kapott, és maga felé fordított. Erős karjai magabiztosan tartottak. Még szerencse, mert a sírástól és a sokktól annyira önkívületi állapotba kerültem, hogy félő volt, összeesem.
- Harry.. - lehelte újra a nevemet. Gyűlöltem őt, de egyszerűen nem tudtam szabadulni a szívemben tomboló érzelmektől sem. Annyira hiányzott. Az érintése, a hangja, az illata, az ölelése, a csókja, a szemei, a szája. Mindene. Nem tudtam visszatartani a bennem dúló érzelmeket. Könnyekben törtem ki, és borultam a nyakába. Sírni akartam. Kiadni magamból az eddig felgyülemlett fájdalmat és feszültséget amit miatta éreztem... amit csak ő tud eltüntetni...
Ajkai hamarosan megtalálták az enyémeket. Forró csókot lehelt ajkaimra majd a nyakamra. Elfogyott minden erőm. Többé már nem akartam tiltakozni. Először menekülni akartam, de az érintése fogva tartott. Szeretni akartam. És szeretve lenni. Mindennél jobban. Louis gyengéd csókjai és simogatása felébresztette újra a fájó, ámbár gyönyörű emlékeket. Az első együttlétünket. Mintha visszatértünk volna ugyan oda. Bárcsak...
Ajkai mohón kaptak az enyémek után. Mikor észrevette, hogy kissé máshol járok fejben, kissé belemart ajkaimba. A vér lassan tört elő ajkam szegletéből. Csókunk már nem csak édes volt, de sós is. A két ellentét, pont mint mi.
Miközben az ágyhoz tolt leoltotta villanyt így már csak a hold fénye ölelte körbe a szobát. De ennek ellenére is világos volt. A hol egyenesen ránk világított. De nem zavart, így legalább láthattam Louis tökéletes vonásait. Louis kíméletlenül tépte le rólam az ingemet és hajította a szoba túlsó végébe. Nem igazán érdekelt. Most nem. Én sem akartam tétlenkedni. Louis már kibújt a zakójából, így most rajtam volt a sor, hogy megszabadítsam ruháitól. Én azonban lassan és kínzóan akartam levenni róla.Miközben egyenként gomboltam ki az inget ágyékomat kissé megemelve Louishoz dörgöltem. Szemeiben ősi fény gyúlt. Tetszett, hogy ezt én váltottam ki belőle. Mikor az utolsó gombbal is végeztem, Louis mintha csak erőre kapott volna úgy esett nekem újra. Kihasználtam a helyzetet, és én kerültem felülre. Lassú csókot leheltem az ajkaira, majd ágyékomat még szorosabban hozzádörgöltem. Élveztem, hogy kínozhatom. A többi ruhadarab pár másodperc alatt lekerült rólunk. Louis nem szeret várni.
- Elég lesz a játékból. - hajolt fölém, majd mint egy pióca, úgy tapadt rá a nyakamra majd a kulcscsontomra. Kéjes sóhajok és a feszültséget tovább szító nyögések lepték el a szobát. Louis ajkaira mintha csak odafagyott volna a mosoly. Lassú, kínzó mozdulatokkal kezdett az őrületbe kergetni odalent. Hát ha harc, legyen harc! Én is kézbe vettem a férfiasságát, és egyre gyorsuló mozdulatokkal próbáltam az őrületbe kergetni. Sikerült is, mivel épp a csúcs előtt elengedtem, és kacéran vigyorogva incselkedtem vele. Louis szemei már olyan sötétek voltak a vágytól, hogy egy gyors mozdulattal maga alá penderített, amit nevetve fogadtam. Pár másodpercre megtorpant ugyan, de mikor látta apró bólintásom habozás nélkül a csillagos égig repített. Pont, mint akkor.
Egész éjjel szerettük egymást. Egyáltalán nem volt ellenemre. De ahogy hajnalodott, a rossz érzések újra visszajöttek. Louis halkan szuszogott a mellkasomon. Olyan fenséges. Ha tehetném, kisajátítanám. De nem tehetem.. most azonban nem akartam az ördögeimre gondolni. Arra, hogy a homokóra egyre gyorsabban pereg, a nap nemsokára felkel,Daisy tombolni fog, Louis pedig lehet megint elmegy, és itt hagy egyedül. Nem élném túl még egyszer. Többször nem bírnám ki. Lágy csókot nyomtam vörös, kissé tépett ajkaira, majd a hátán lévő karmolás nyomokat kezdtem el vizsgálgatni. Lehet kissé szadista vagyok...
Na, hogy tetszett?:) A kövit csak akkor hozom, ha lesz pár komi!:c
asdfghjkl.*-* most talaltam ra es ffu gecijo *-* de nkm itt ne hagyja Harryt:o (telorol vok es lustavok ekezetet irni:c)
VálaszTörlésKöszönöm szépen. *-* Hát.. kitudja mi jár abban a szép kis fejében...;) Nem baj, ekezet nelkul meg aranyosabb. :DDDD Köszönöm, hogy elolvastad, és komiztál!:)
VálaszTörlés