9.Fejezet - Fogalmad sincs arról, mire van szükségem.

Louis ajkai szépen ívelt mosolyra húzódtak amint meglátott engem. A hold gyér fénye alig világított át a fák lombjai között, de most, hogy közelebb jött, végre láthattam az arcát.
- Miért jöttél vissza? Miért pont most? Mit akarsz elérni ezzel? - néztem rá szúrósan. Ajkairól még most sem tűnt el, sőt, talán még szélesebb is lett a mosolya.
- Miért érdekel ez téged Harry. Hisz nem is kerestél engem. Feleséged van. Szerintem már el is felejtettél engem. Hányan voltak azóta veled? Vagy már nem is számolod? - állt elém szorosan. Erőszakosan megragadta az államat, ezzel arra kényszerítve, hogy rá nézzek. A szemébe. Olyan mérhetetlenül üres és szomorú volt a tekintete. Olyan magányos. Olyan sebezhető. De egyben vádló is.
- Mi az, hogy miért érdekel Louis? Hát nem emlékszel? Annyiszor megfogadtuk már.. hogy vigyázunk egymásra, hogy örökké együtt leszünk. Te vagy az, aki elfelejtett engem! Megígérted. Megígérted, hogy keresni fogsz, írni fogsz! - könnyek gyűltek a szemembe. Még neki áll feljebb. Én voltam az, aki itt maradt egyedül! Aki várt!
- És Daisy? Őt mivel magyarázod? Harry, ne nézz hülyének kérlek.. - távolodott el tőlem, majd elindult a ház irányába.
- De én téged akarlak! Miattad élek! Érted.. - kaptam el a kezét, de egy egyszerű mozdulattal kirántotta azt szorításomból.
- Mégis őt öleled... őt csókolod.. - suttogta maga elé a semmibe a szavakat, majd végleg eltűnt a fák takarásában. A szavai mindennél jobban fájtak. Nem tudtam utána menni. Valami nem engedett..Lassú léptekkel indultam vissza a kivilágított házhoz. Rossz érzés fogott el, ahogy egyre közelebb értem hozzá. Ez Louis otthona. Most meg kitudja milyen nemes palánta vette meg. Még néhány holmija is a házban volt..
- Harry! - kiáltott fel egy női hang amit beléptem a nagyterembe. Ijedten néztem oldalra, ki tud ilyen remekül időzíteni? Meg sem lepődtem mikor Daisy barátnője, Eliza tartott felém kezében két pohárral. - Olyan rég láttalak! Már azt hittem Daisy teljesen ki akar sajátítani. - kezdett el beszélni, majd a kezembe nyomta az egyik poharat.
- Egészségünkre! - koccintott velem, majd egy szuszra megitta az egészet. Alapjába véve nem volt semmi gond Elizával. 4 éve költözött a városba. Tavaly volt az esküvője Zaynnel. Zayn a legjobb barátom. Emlékszem, nekem mondta el először, hogy szerelmes Lizbe. Mindenben támogattam, ahogy ő is engem. Ő tudott Louisról, és a történtekről. Így utólag belegondolva, Zayn tényleg mindenben mellettem volt. Igaz barátom volt.
- Mi lenne, ha körülnéznénk, és megkeresnénk a ház új tulaját? Te ismered ezt a hazát mint a tenyeredet, igaz? - nézett fel rám Eliza kérdő tekintettel. Amint beleegyeztem azonnal húzni kezdett maga után a folyosón. Az emeleten aztán megállt a legtávolabbi ajtónál.
- A könyvtár. - mondtam, mire hatalmas mosolyra húzódtak ajkai. Az ingem gallérjánál fogva húzott be a szobába. Ez a hely sem változott semmit. Mondjuk, itt legfeljebb annyi változhatna, hogy kicserélik a könyveket..
- Olyan kíváncsi vagyok ki lehet ez az ember. A vendégek közül még senki nem látta. Olyan pletykák keringenek róla, amiket el sem tudsz képzelni.. - kezdett el járkálni a polcok között.
- Senki? - néztem rá félénken. Furcsa fazon lehet akkor.
- De tudod.. - állt meg egy polcnál, majd szép, hosszú ujjait végighúzta egy könyv bordáján, majd fellapozta azt - .. én úgy érzem ismerem őt.
- Hmpf.. És melyiket ismered? A herceget, a kémet, esetleg a gyilkost? Ez a ház és benne minden a rafinált álcázás része. Soha nem fogod megtalálni, ha csak itt keresgélünk. - néztem rá mérgesen. Még hogy ismeri azt aki itt él. Már most sajnálom azt az embert. Pletykák alapján azonosítják őt. Ki szeretné ezt? Még be sem mutatkozott, már is mindenki megbélyegezte.
- Jól van, nyugalom. - simította meg vállaimat, majd maga felé fordított. Halvány csókot lehelt ajkaimra, majd egyre vadabbá vált. Kecses ujjai pár másodperc alatt megszabadítottak ingemtől.
- Hagyd.. hagyd abba! - toltam el magamtól ijedten. - Te a legjobb barátom felesége vagy! És az én feleségem a te legjobb barátod! Még is mit képzelsz?
- Zayn már unalmas.. - harapta meg a fülcimpámat, majd egy asztalhoz tolt, és hátradöntött rajta. - Daisy pedig nem izgat. Tudom, hogy nem szereted őt. Neked egy olyan nő kell, aki meg tudja azt adni neked, amire szükséged van. - mászott rám, majd ráült a csípőmre.
- Nem tudod miket beszélsz.. - löktem le magamról, majd lefogtam kezeit a feje fölött. Fél kézzel támaszkodtam fölötte. - Fogalmad sincs arról, mire van szükségem.. - sziszegtem felé, majd ingemet felkapva rontottam ki a könyvtárból. Mi baja van ma este mindenkinek? Először Niall, az ismeretlen szadista nyom szét, Louis bekattant, és most már Eliza sem normális. Van egy olyan érzésem, hogy mostantól kezdve nem lesz egy nyugodt percem sem.

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett a fejezet.:) De lehet csak én érzem így?:D Köszönöm a 7!!! Feliratkozót, és a majdnem 1000 oldalmegjelenítést! Hihetetlenül hálás vagyok!:) Remélem tetszett a fejezet mindenkinek.:)