23. Fejezet - "Jobb nekik külön"

Louis szemszöge:

Magány. Olyan furcsa, még soha nem éreztem magamat magányosnak. Mindig volt mellettem valaki, aki fontos volt nekem. Szóval..nem is biztos, hogy magányos vagyok, mert még soha nem éreztem ilyet. Ez az első alkalom. Olyan.. üresnek érzem magamat. Furcsa, ugye? Üresnek érezni magunkat, mintha jelentéktelenek lennénk.Szerintem az embereknek meg kéne tiltani, hogy egyedül elmélkedjenek, mert csak ilyenekre tudnak gondolni egy idő után. Hogy magányosak, hogy hiányzik valami az életükből. Az enyémből is hiányzik valami. Vagyis inkább, valaki. Már többször álmodtam róla. Mindig ugyan az az álom kísért. Ugyan azzal a fiúval. Mindig ugyanabban az erdőben találom magamat, amint elalszom. Hiába keresem a kiutat, nem találom. Végül pedig eljutok egy apró facsemetéhez, amit egy rózsabokor ölel körül. Ő pedig mindig megjelenik. De sosem láttam még az arcát. Egészen mostanáig. A fiú barna, göndör fürtjein megcsillan a fák lombjai között beszökő fénysugár. Arcán hatalmas mosoly ül, amely előhívja édes gödröcskéit. Az ajkai olyan vörösek, mint a rózsák, a szemei pedig.. a szemei úgy fénylenek, mint a smaragdok. Zöld fénye melegséget, és bizalmat sugároz felém. Próbálok lépni felé, de Ő azonnal meghátrál. Ajkai már nem görbülnek felfelé. Szemei már távolságtartóan néznek vissza rám. Elvesztették fényüket. Az erdő pedig ezzel egy időben veszti el szépségét. A madárének eltűnt, a fák lombkoronái barnában és feketében pompáztak. A talaj sáros, és csúszós lett. A gyönyörű rózsabokor pedig elkezdte lehullajtani szirmait. A kis facsemete pedig hirtelen megnőtt. Már nem volt szüksége a rózsák védelmére, már nem kellett őt megvédeni. Elpusztította őket, ezzel teljesen tönkretéve a gyönyörű rózsák életét. A fiú pedig eltűnt. Hiába kerestem, nem találtam őt sehol. Leültem a most már hatalmas fa alá, és kezembe vettem az egyik félholt rózsaszálat. Édes illata volt, leírhatatlanul édes. Szinte simogatott. Mikor felálltam, tudod mit vettem észre? Egyetlen egy szál rózsát, ami megmaradt. De az a rózsa nem vörös volt, hanem fehér. De hogy került oda, a szebbnél szebb vörösök közé egyetlen egy szál fehér? Kitudja. De pont olyan magányos lehetett, mint én most.
- Szerinted, ez mit jelent?
Várakozóan néztem fel Niallre, hogy mit fog mondani, de ő csak hallgatott.
- Niall, te tudod ki az  a fiú, akit az álmaimban látok, ugye? - kérdeztem halkan, de nem válaszolt. Az állánál fogva kényszerítettem őt. hogy a szemembe nézzen. - Mondd el, kérlek.. - suttogtam alig hallhatóan, mire jól láthatóan megfeszültek az izmai. Kifújta a bent tartott levegőt, és szomorú mosollyal az arcán nézett rám.
- Igen, tudom. - szívta be a levegőt élesen.
- Ki Ő? Mit jelent nekem? Miért álmodom róla? Szerettem őt? Vagy Ő szeretett engem? Együtt voltunk? Miért nem keres..? - tettem fel egyszerre neki minden kérdést, ami hirtelen eszembe jutott.
- Louis, Ő Harry... - néhány másodpercig hezitált, mintha nem tudná, mit is kéne mondania nekem. - Szeretted őt, és talán Ő is téged. De el kell őt felejtened, mert Ő már nincs többé. A balesetkor, ketten voltatok az autóban. Vitatkoztatok. Ő féltékeny volt rám, te pedig védeni akartál, mert meggondoltad magad, és engem akartál. Louis, csak te élted túl a balesetet. - úgy mondta ezt, mintha betanult szöveg lett volna. Éppen ezért, megéreztem, hogy hazudik. Az álmomban is olyan megnyugtató volt a mosolya. Biztonságban éreztem magam vele. Kizárt dolog, hogy veszekedtünk volna. Niall hazudik. De így, soha nem fogom megtudni, mi is az igazság. Ki fogom deríteni, mit rejteget. De ehhez, segítségre van szükségem.
- Louis, lenne itt még valami. - reménykedve néztem fel rá, hátha meggondolta magát, és elmond mindent,  de teljesen megsemmisített a mondandója.
- Az apád beteg, Louis. Azt akarja, hogy menny haza, és vedd el feleségül a főnöke lányát. Így biztosítva lenne a jövőd. Louis, holnap muszáj elindulnunk. - tette a kezeit a vállamra, majd kiment a szobából. Nem hiszem el. Nem emlékszem semmire, az álmaimban egy göndör srác zaklat, Niall úgy hazudik, mint a vízfolyás, az apámnak kitudja mi baja van, és még egy vadidegen lányhoz is hozzá akarnak kényszeríteni? Fenomenális. Mintha valaki örömét lelné abban, hogy az én elcseszett életemet még jobban tönkretegye. Idegesen túrtam bele a hajamba, majd megpróbáltam újra álomba merülni, hátha újra láthatom, mint utólag kiderült, Harryt.

Niall szemszöge:
Remélem nem jött rá, hogy hazudtam neki. Gratulálok Niall, belehazudtál a két szép szemébe. De olyan ártatlan! Ha megtehetném, már rég nem egyedül 'koptatná' az ágyat.. De a legutóbbi baklövésem után... csoda, hogy egyáltalán szóba áll velem.
A telefon éles hangja tudatta velem, hogy Tomlinson papa viszont már egyáltalán nem olyan türelmes, és jóhiszemű mint a fia. A morgó hang szinte bántotta a füleimet, mikor beleszólt.
- Niall fiam, akkor sikerült? Hazahozod? - kérdezte köszönés nélkül két köhögés között.
- Igen, uram. Sikerült rávennem. - sóhajtottam fel szomorúan.
- Remek! Holnap amint tudtok, induljatok! Mr Calder, és a gyönyörű lánya már tűkön ülnek, hogy megismerhessék! Ó, és ne felejtsd el a fejébe tuszkolni az összes illemszabályt, meg mindent amit elfelejtett. Azt a Harry gyereket pedig elfelejtette, ugye?
- Uram... Louis emlékszik rá, de nem tudja kije is volt.- a vonal túlsó végéről harsány nevetés hallatszott. - Helyes! Ne is emlékezzen arra a kis ficsúrra! A jövője a legfontosabb. Talán egyszer még hálás leszek Mr. Stylesnak, hogy ilyen ügyesen elbánt a fiammal. - muszáj volt beharapjam az ajkaimat, és belemarjak a kezembe, hogy ne fűzzek hozzá valami csípőset a megjegyzéseihez, és rakjam le a telefont. Gyűlöltem ezt az embert.
- Na, akkor Niall fiam. Holnap találkozunk. További szép estét! - azzal le is rakta a készüléket. Szomorúan néztem a néma kagylót. Ez már egy ideje nem arról szólt, legalábbis nekem, hogy Louis az enyém legyen. Rájöttem ,hogy soha nem lehet az enyém. Fájt, de el kellett fogadjam. Már csak azt akartam, hogy Louis boldog legyen. Viszont a hírek ide is eljutnak. Tudom, hogy Harry lánya két napja megszületett, és tudom, hogy minden erejével azon van, hogy elfelejtse Louist. Most először.. mérhetetlen sajnálatot éreztem iránta. Annyira ragaszkodott Harryhez. Annyira szerette. De Harry ezzel az érzéssel nem tud megbirkózni. Elhiszem, hogy szereti Louist. De... talán tényleg jobb nekik külön. Egymás nélkül.

Nem lett túl hosszú, de remélem tetszik!:) Ne felejtsétek el, hogy holnap SOML klip, és rekordot döntünk!:)) Tovább szép estét mindenkinek, az X-Faktorhoz pedig (már aki nézi) annak jó szórakozást kívánok!:)